Charlotte Roche - Nedves tájak

Két dolog van, ami könyv elleni vétek: elégetni vagy kidobni. Aki ilyenre vetemedik, annak a méltó büntetése, halál.

Hát. Nos. Öhm. BORZALMAS, GUSZTUSTALAN, FÖRTELMES, RETTENETES, KIÁBRÁNDÍTÓ ÉS LIBIDÓGYILKOS.

Nem vagyok prűd. Olvastam én már sok mindent, sokfélét. Tisztában vagyok, hogy vannak testnedveink, vannak szükségleteink, ami belőlünk kijön az nem épp rózsaillatú. De ez akkor is...

"A kritikusai szerint a könyv nem más mint színtiszta pornográfia". Aha. Ezért vettem meg. Nem vetem meg az erotikus irodalmat, sőt, nagyon is kedvelem. De ez nekem nem az. 

Az, hogy részletesen leírja, hogy néz ki a puncija, oké. Hogyan űzi az anális játékokat, oké. Leírja a félelmeit, szenvedéseit oké. Leírja milyen íze van, milyen színe, állaga a puncijának, milyen illatokkal bír, oké. De az, hogy kinyomott pattanásit, mitesszereit, alvadt vérdarabkákat (var), taknyot kóstol, eszik, mert nem mehet veszendőbe, száradt spermát morzsol le a punciszőrről és az milyen jó...nos...azt nem tudom, hogy egy életre beleégett a gondolataimba ez a szörnyűség, vagy egyszer csak snitt és elfelejtem, nem tudom. 

Ez a történet nem szól másról, csak a lány szenvedéseiről. Van egy szörnyű aranyere, meg kell műteni. Kórházba kerül valamiféle vérzéssel, és fenékmutogatás után a doki nem is engedi haza. Megígérteti a dokival, hogy amit kivág belőle, azt látni akarja. Műtét után fényképet csináltat a sebéről az ápolóval, mert ő látni akarja. Keresztbe-kasul látta a punciját, most a seggét is akarja. Részletesen leírja a sebek állapotát, színét, magát az érzést. Reménykedem, hogy a nagy szexuális sztorizgatás közepette a jól bevállt kellemes kis erotikus történet majd csak kialakul. De nem. Szemünk előtt kibontakozik mi mindent csinált az alig tizennyolc éves lány, aki sterilizáltatta magát (a család nem is tudja), mert nem akar gyereket. Ez volt az első lépése, ahogy betöltöttel a tizennyolcat. Részletekbe menőleg leírja milyen a punci illata, mikor milyen, milyen az íze, mikor milyen ugyebár, milyen gyakran mossa, ráül a nyilvános vécékre, mert onnan gombát még soha nem kapott el, leírja, hogy barátnőjével jól bedrogoznak a haverjuk készletéből némi vörösborral keverve, amit természetesen kihánynak. Aztán, hogy ne menjen veszendőbe, megisszák, mert hát csak nem mehet kárba az a sok pirula...közben kitér, hogy mit csinál, amikor menstruál, mit tol magába, meddig hagyja fenn (minden megkóstol, mert az úgy helyes) és sorolhatnám, de nem akarom. 

Megtudjuk, hogy a szülei elváltak, az anyja mondjuk finoman, bolond, kiderül, hogy megakarta ölni magát és az öccsét, kiderül, hogy mennyire vallásos és erkölcsös és ez mennyire befolyásolta a lányával való kapcsolatát. 

Inkább felszakítja a sebét, hogy még tovább maradjon a kórházba, össze akarja hozni az elvált apját és anyját, hazudik a nővéreknek, ápolóknak, orvosnak, hogy nincs széklete (ez a feltétele a hazaengedésnek).

Aztán persze hepi end - féle, a végén, mert beleszerelmesedik az egyik ápolójába, aki szemrebbenés nélkül azt mondja neki, persze, hozzám költözhetsz...

Azt hiszem elmegyek hányni. Bocs. 

Olvasás élmény: 5/-1

Honnan:akciósan vettem a Líra könyvesboltban, visszavinném, ha lehetne

Kiadó: Kelly Kft.

Ár: 790,- (de 2580,- lett volna újkorában)

Ilsa J. Bick-Hamvak

Imádom a zombis-világvége történeteket. Van bennük valami, amiért akarom, hogy részese legyek (persze, ha megkapom, akkor meg visszasírom a régi, normális világot). Lehet gondolkodni azon, hogy abban az élethelyzetben én mit csinálnék. máshogy.

Történik valami, amit csak találgatni tudna a szereplők, érdekesen megfogalmazva a lehetséges válaszokat, lehetőségeket. A gyerekek felnőnek, és meg kell tanulniuk felnőttként gondolkodni, cselekedni, ha túl akarnak élni. Élelem keresés, menedék keresés és találás, küzdelem a zombi-féle lényekkel, ölni és szembesülni a megválaszolhatatlannal és a visszavonhatatlannal. Az alapgondolat nem lenne rossz. De. Sajnos sok a de.

A történet nagyon jól indul, sőt, aztán valahogy belassul, ellaposodik. Mintha a lendület elfogyott volna. Hiányoznak tájleírások, az érzelmek leírása,lehetett volna játszani a múlttal, mesélni. Ha már visszanyerte a szaglását a főszereplő lánykánk, akkor lehetett volna mesélni az illatokról és a hozzá kapcsolódó emlékekről. Lehetett volna írni az ízekről, a megérzésekről, lehetett volna jobb, teljesebb, egészebb. Részletesebb lehetett volna a támadást, a vért, a borzalmakat. Lehetett volna többet és jobban írni a támadásokról (amikből szinte nem is volt, pedig egy ilyen zombis-világvége történetbe KELL ), de nem sikerült. (nem volt ötlet????) Kicsit több hasonló filmet, könyvet kellett volna nézni/olvasni. Szóvak erősen hiányos, pedig többet ki lehetett volna hozni belőle.

Egyéb problémák:

Tele lett megmagyarázhatatlan bakival.

19 éves VETERÁN (????) katona. Megértem én, hogy korban passzoljon a két főbb szereplő (szex meg ilyenek???), de erősen sántít.

A kislány olyan idegesítő, hogy két pofont azért lekevertem volna, ott marad a halott nagyapja mellett, aki nem halt túl szép halált. Nincs az a pénz, hogy ott maradjak...

Van biztos fedezék, elég kajával, lőszerrel, megfelelő fűtéssel,védelemmel, körülménnyel és TÉLEN induljanak el csak úgy a vakvilágban (ahol a gyerekeket nem szeretik, mert potenciális zombi-jelöltek), mert miért ne, végül is csak TÉL jön a mínuszokkal.

Sebvarrás:fingja nincs róla, aztán kiderül, hogy dehogynem, sőt! Ide neki egy műtőt, és szépen összefércel mindenkit.

Történt valamilyen bumm (magyarázat nincs, találgatás van, magyarázat is az író részéről, de nem túl kézenfekvő és logikus,)Mindenesetre senkinek semmi baja nem lesz, hogy felrobbant minden (?) a víz iható, a növények ehetők és minden állat végül is makk egészséges.

Illatok érzékelése. Hümm...ha írt volna emléket, hogy miért arra asszociál, mit miért érez annak és úgy, akkor érthető lett volna, íg viszont nem. Nagyon nem.

Gyerekeknek mindenki segít-a gyerekek veszélyesek le kell puffantani. Nos, akkor melyik???

filmes baki:ha a főhős megsérül, nincs súlyos sérülés. MINDENT túlél. Végül is. Végtelen mennyiségű vér van bennük, mindegy ennyit veszítünk, túlélünk...

Némi egyszerű trükk és nem annyinak látszunk amennyi vagyunk. És ehhez nem kell smink, póthaj, bot, satöbbi satöbbi. És még ötleteket is adok...

Szóval. Ha túllépünk ezeket, szarunk rá, nem figyelünk...egész jó történet. Volt már jobb is, élvezhetőbb is. Jobban meg lehetett volna írni. Sőt. Remélhetőleg a második rész jobban sikerül.

Olvasás élmény: 5/3

Honnan:könyvtár

Kiadó:Egmont-Hungary Kft.

Ár: 3800

Suzanne Collins - Éhezők viadala trilógia

Nos. Az első kötetet nagyon szerettem. A második elment. A harmadikat utáltam és a falhoz vágtam miután elolvastam. Tisztelem én a Könyvek Istenét, de nekem nagyon nem tetszett. Utáltam. 

Az első kötet hozott mindent, amit szeretek egy jó könyvben. Az érzelmek leírása tapintható volt, az illatok, a textúrák a szenvedés szintén. Milyen kegyetlen világ az, hogy gyerekeket küldünk harcolni és még élvezkedünk is rajta?!?Hát ilyen. Valahol, elég nyomasztó, előrevetítheti a jövőt. A mai világ annyira túlérzékelt, túlpörgős, hogy "kenyeret és cirkuszt a népnek!" sajnos előbb-utóbb valami hasonlót hozhat. Mert az embereknek "kevés" lesz a mostanában "kapott" valóságshow. Vér és szenvedés kell (és persze szex). Hát itt van.Gyerekek gyilkolják egymás, szórakoztatva az elitet. Azért harcolnak, mert őket húzták ki és azért őket, mert ha enni akarnak adni a családjuknak, akkor fel kell iratkozniuk újra és újra arra az átkozott listára. Aztán meghalnak. És csak egy maradhat, aki a szörnyű emlékek mellé elegendő táplálékot kap maga és  családja számára. Lesz élelme elég, de normális élete soha többé.

Kegyetlen játék. Kegyetlen sors.

Főhősök harcolnak. A világ ellen. Harcolnak azért, hogy maradjanak, vagy menjenek, csak magukkal törődve és hagyni éhen veszni a családjaikat, mert velük együtt már nem tudnának elmenekülni, túlélni. 

Katniss jó vadász. Szerethető lélek. Jól összepasszol Gale-lel, sőt, lelki szemeim előtt láttam, hogy igen, jó pár lennének. De nem. Egy Peeta nevű semmi-pasi lesz a választottja, de hozzá kell tennem muszájból. Mert kenyér és cirkusz kell a népnek. Meg érzelem (könnyek, szerelem, féltés stb.) Túlélés kulcsa a tapasztalat, a gyilkolni tudás. Összefogás, árulás, köpönyegforgatás. Szeretet. Szerelem-játszás, vagy őszinte érzelem? A túlélésért. Mikor azt hinnénk vége a játéknak, vége a színlelésnek, akkor rájövünk, nem, ez örökre szól a játék megy tovább, a viadalnak nincs vége. Folytatódik a játékon kívüli életbe is. 

Azt hiszik mehetnek arra, amerre akarnak élik az életüket, de nem. Újabb játék, a Sors kegyetlen játéka. Újabb viadal (Futótűz). még kegyetlenebb, még gonoszabb.A párbajok túlélői játszanak egymás ellen. Túlélték a borzalmat és újra részt kell venniük benne. Mert Katniss és Peeta túlélte a viadalt. Keresztbe tett a Nagy Testvérnek, a Kapitólium fejeseinek. Ez a viadal már nem arról szól, hogy bárki is túléljen. 

Nincs feloldozás, azt hitték egyszer, talán kapnak, de nem.Drogfüggők, italfüggők, szexfüggők. Az életük már sose lesz olyan, mint a viadaluk előtt. Nincs menekvés. Összeesküvés, menekülés, harc, háború. Lázadás. Az elnyomók fellázadnak. Nem tűrnek tovább. Egy kislány megmutatta nekik, hogy lehet másképp. Hogy lehet harcolni. És kell. 

Az elején zavaró volt, hogy na, mi van, ennyi van, semmi extra történet? Aztán lassan elkezdődik a viadal úgy a könyv felénél talán. Nem túl vastag könyv. Ha túllépünk azon, hogy miért nem olyan, mint az előző kötet, akkor nem olyan rossz. Sok gondolat, kevés cselekvés (harc.) Taktikázás a túlélésért. 

A harmadik kötet...nos...nem tudom. Nem szeretem. A Kiválaszott nem szól másról, mint egy halandó embert, hogy tegyünk a Nép Hősévé, az se baj, ha mártír lesz. Persze vigyázzunk rá, hisz' ő a zászló (célkereszttel a közepén). Annak ellenére, hogy 'ki' ő, nem jobb élete. Robot élet a robotok társadalmában. Valahol érthető, hiszen csak így lehet túlélni. Alkalmazkodni, beolvadni. A körzetek fellázadnak, háború tör ki. A tizenkettedik kerület megsemmisült. Gyenge háborús történet. Egy kis vér, egy kis bumm, egy kis szenvedés. Kicsivel több háborús drámát kellett volna nézni/olvasni. Gyenge eresztés. Mintha elfáradt volna az író. Összecsapott. Itt már nem lehet érezni az ízeket, illatokat. Csak leírás. Az istennek se választja azt a pasit, akivel összeillene. Szerintem. Nem, Peeta marad, mert közös a rémálom, ami nem akar elmúlni, megszűnni. (nem tudom mit eszik rajta, de hát mivel nem tudom beleélni magam Katniss helyébe így nem számít. 

Persze van itt áldozat és árulás is. Prim meghal, a hős tábornok áruló, az átkozott Snow elnök pedig meghal, de előtte azért megjegyzi, nem biztos, hogy ő mindenért a felelős. (nem árulom el mi minden történik itt, mégiscsak az utolsó kötet...)

Happy end nincs. Legalábbis nem olyan, amit szeretnének. A rémálmok maradnak, az emlékek szintén, kitörölhetetlenül ott vannak. A jövő talán szebb lesz, mindenki tanult az előzőek hibáiból. Vagy nem. Katniss és Peeta együtt. Lesz esküvő, lesz gyerek, lesz saját élet. Csak épp nem olyan, amiről hajdanán bármelyikük is elképzelte.

Olvasás élmény: 5/3

Honnan:saját példány

Kiadó:Agave

Ár: kb 3000Ft

Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Házasságtörés, szenvedély, vágy, kérdések, gyötrődések, őszinteség, tabudöntögetés. Megadás, küzdelem, dac, szégyen, fejlődés, állati vágy, a másiktól való függőség. Nyílt és mégis félelmetes gondolatok a szerelemről, szexről, halálról, elmúlásról. Tapintható és érezhető minden leírt mondat, minden leírt történés, minden halk sóhaj. Szinte ott vagyunk, megérinthetjük őket. 

Nincs köntörfalazás. Nincs finomkodás. Minden a nevén van nevezve, minden olyan élethű, szinte ott vagyunk, hogy lássuk érezzük a színeket, illatokat, hogy befogadjuk a látványt, az élményt. Annyira valósághű. Őszinte. Szép és mégis fájdalmas. Csak ketten vannak és kettőjük körülötti világ burokként veszi őket körül, de érezhetően külön álló. Ők és minden és mindenki más. Senki és semmi nem érdekli őket, csak egymás teste és lelke. Csak a másik létezik. Csak a másik iránti szerelem és vágy. 

Erotikus, pornografikus és mégis...S  mindeközben persze kritizálja a japán kultúrát, társadalmat, a merev szokásaikat, bepillantást enged a mindennapokba, a szigorú viselkedési szokásokba, megmutatja  Japán természeti szépségeit, nevezetességeit, zárt(?) világát. 

Nincs heppiend, legalábbis nincs boldogan élnek amíg meg nem halnak. Mert meghalnak és ezzel is kifejezik, örökkön örökké szeretik egymás, nem számít semmi és senki, nem számít a munka, a család, a másik létező élete. A halál előtt és a halál után is,együtt.  Az öngyilkosságukban van valami szép. A módjában, a megtervezésében, a dolgaik elrendezésében. Hogy úgy halnak meg és úgy időzítik, hogy amikor rájuk találnak, már a rigor mortis miatt ne lehessen különválasztani őket. Akarhat-e ennél szebb halált két szerelmes?Igazán szerelmes?    

Először könyvtárban olvastam, aztán az első adandó alkalommal megvettem egy példányát. Azóta legalább tucatszor elolvastam. Mindig látok benne valami újat és újat. Nem bántam meg, kedvenc könyveim közé tartozik, ha filmet csináltak volna(?) belőle, megnézném. De csak akkor, ha japán rendező készíti. 

Felnőtt olvasóknak ajánlom, vagy legalábbis olyanoknak, akik nem prűdek. 

Olvasás élmény: 5/5

Honnan:saját példány

Kiadó:Ulpius-ház

Ár: kb 2300,-

Stephenie Meyer:A burok

Aki olvasta a Twilight borzalmat az nem azt fogja kapni, amit vár. A mondatok végre szépek, kerekek, őszinték, valahogy másak. Ég és Föld a kettő nyelvezete. 

Úgy talán két-három(?) éve láttam a könyvesboltok polcain. Forgattam, nézegettem, megfogott. Az ára viszont kevésbé, főleg, hogy valakitől kölcsönkaptam a Twilight első kötetét. Nagy csalódás (és szenvedés volt, pláne nyaralás közben, amikor nem nagyon volt nálam más olvasnivaló) Még jó, hogy nem vettem meg...

Na mindegy, nem ez a lényeg. De mégis. Mivel nem találtam túl jónak azt a könyvet, erre nem akartam pénzt áldozni. Aztán, úgy egy hete, megláttam a könyvtár polcán. Tökéletes.

És letehetetlen. Kicsit nehéz felfogni először az egy testben két gondolat, mondanivalót és az értelmezését. Aztán már könnyű, gördülékeny. 

Nem igazán tudok eggyé válni a főszereplővel, de ez esetben nem bánom, cseppet se. Minden van benne, amit szeretek: Titok, különlegesség, harcoló, talpon maradó nő, egy kis filozófia, kaland, némi visszafogott, nnnna mikor dugnak már, vagy lesz-e valami szexuális jellegű történés, szóval minden, amit szeretek. Viszont nem nyálas, nem csöpögősen romantikus. Ott van az a lélegzet visszafojtó érzés, hogy akkor, na, most hogyan, mit. Olyan kérdéseket boncol, hogy vajon a létező rajtunk kívüli világ milyen lehet. Vajon, tényleg jobb lenne, ha mi, emberek, az, ami emberré tesz és mégis rosszá vajon egy olyan dolog, aminek vesznie kellene? Vajon jobb lenne, ha mindaz, ami emberi valónk, nem lenne. Ha nem lenne kegyetlenség, gonoszság, hazugság, bosszúszomj, ha nem lenne az a sok rossz, ami ránk jellemző, akkor is emberek lennénk? Ettől vagyunk vajon emberek?

Azt nem mondom, hogy minden kérdésünkre választ kapunk. Végül is nem ezért íródott. Ez csak kicsit meglök, noszogat, felébreszt, gondolkodásra sarkall. Valaki több lesz, valaki kevesebb általa. Valaki meg marad olyannak, amilyen eredetileg volt. 

A könyvből elméletileg film is készül. Nem kellene. Nem hiszem, hogy vissza tudná adni azt, ami a könyvtől kapunk. Nagy valószínűséggel nem fogom megnézni. Maradok a könyvnél. 

Olvasás élmény: 5/5
Honnan: könyvtár
Megvenném-e (még egyszer): igen
Kiadó:Agave
Ár:3480,-

Előszó gyanánt

Kedves Olvasó!

Milyen kedves szóval fogadjalak? Örülök, hogy itt vagy. Ezek szerint szeretsz olvasni. Én is. Sőt, egyenesen imádok!Hangulattól függ, hogy épp miért nyúlok a könyvespolcnál állva, lehet krimi, lehet fantasy, lehet sci-fi, lehet gyerekmese, de lehet erotikus vagy épp pornó könyv. Bármi.
Az itt megjelenő vélemények, "kritikák" abszolút szubjektívek. Nem lesz habcsókos finomkodás, nem lesz körítés, nem lesz szépítés. Nem lesz köntörfalazás, elhallgatás. Előfordulhat, hogy elárulom a könyv végét, megsúgom "ki a gyilkos", de nem azért, hogy illúzióromboló legyek. 

Az, hogy én mit írok, gondolok, az nem jelenti azt, hogy saját olvasatra is hasonló élménnyel gazdagodsz. Lehet, hogy neked jobban tetszik, lehet, hogy nem. Lehet, hogy megbánod, hogy a kezedbe fogtad, lehet, hogy elolvasod újra és újra. Bármi lehet. Bármi előfordulhat.

Mielőtt bármit is mondanál, jusson eszedbe: amit olvasol nem több egy egyszerű, halandó ember véleményénél. Nem szentírás.